Előre szólok, bár kissé pironkodva: nekem humorom van! Ha nem tetszik, el lehet menni, de ne tessék elmondani senkinek, mert egyre többen megvetnek miatta! Ha egyszer nem leszek félelmetesen depressziós (most is épp egy sünt próbálok a szemhélyam alá tuszkolni, hogy jobban érezzem a világ fájdalmát) , akkor ígérem, megmutatom! Az lesz ám csak a móka és kacagás!

Vagy leírom az álmaim...mint novellákat, anno...rég kész, nem is egy, de mindek koptassam a billntyűket, ha csak az nézi akinek eldicsekszem vele, feláldozva a névtelenségem-az egóm növekedésének oltárán. (Azért jól esik, hogy a szüleim meg a bátyáim is azt mondták, nincs még egy ilyen az oviba!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.