Tanulok

Tanulásba kezdtem, bár nem a megszokott dolgokat, a megszokott módokon... De a lényeg, hogy tanulok. Hasznos, talán a leghasznosabb dolgokat, amiket el tudok képzelni. Gyakorlatilag egy beszélgetést képzelj el. A ritka fajtából. Iszonyú jó, mint valami elme táplálék, egészen frissitő. Nem a beszélgetőpartner miatt, hanem amiatt, amilyen én magam leszek tőle. Na, szóval ez egy pozitívum unalmas, elromlott kazánházakkal, ingadozó internettel, buta ösztönlényekkel teli szürke életem kis palettáján. 

Kedvencek összegzése, fontosabb állomások.

Első, örök kedvenc: Red Hot Chili Peppers. Anno nem tudom mi fogott meg ennyire bennük, talán az hogy jó zenét játszanak. Van benne valami édes szomorúság, amit nem nagyon találtam meg más zenében. Humor, és valami groteszk is érződik minden egyes számból, legalábbis én így érzem. Ezért a számaikat ezer közül is felismerném. Emlékszem, amikor hallottam egy '87-es számukat, cím nélkül, azonnal felismertem. Na, ez egy unalmas topic, de azért még átfutok néhány együttesen, a teljesség igénye nélkül.

Mostanában második: 30Y... Nem kell magyaráznom, az előző írásomban regéltem róluk, talán sokat is.

Evanesence: Csaj jó hanggal, zene jó szöveggel. A szöveggről annyit mondanék még, hogy pontosan képes megfogalmazni olyan érzelmeket, amiket én csak érezni tudok. A hangulata akár az eső utáni, felhős, napsütötte égbolt, számomra legalábbis. Azt érezteti velem, hogy bármilyen fájdalmas dolog is történjen, a remény mindig ott marad: nem kell hinni benne, nem kell várni a csodát, de remény mindig marad. Zeneileg kissé unalmas, ha túl sokat hallgatom, a Chilivel ellentétben, ami számomra megunhatatlan.

Mostanában félretett kedvencek: Burzum, November's Doom. Azthiszem érthető, hogy annak ellenére hogy a lelkem kívánja, nem hallgatom a fent említett előadókat, tekintettel enyhén depresszív hangulatomra. Azon nem segítenek ezek a zenék, hiába jók.

Burzum: sötétzöld, fekete, ezüst. Olyan titkokhoz visz közel, amikről álmodni sem mernék. Egy sötét holdfényes erdő, ismeretlenség. Minden, ami a világból mára kiveszett.

November's Doom: Ezt egyszerűen csak jónak tartom, szép zenének. A maga módján.

Szóval lustaságommiatt most nem ajánlgatom, tukmálom a kedvenceimet rátok, csak elmentem ezt a bejegyzést, és leróvom egy régi tartozásomat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.