Ami kell, vedd el, ha nem megy, csak felejtsd el.


Sose félj a mélységbe nézni, mert ott bármit megpillanthatsz. Csak az ürességtől fordítsd el a tekinteted, mielőtt beszippanthatna.


Szeretheted te bármennyire a fényt, az árnyékod az, mi mindig elkísér.


Ha azt hiszed, tényleg szeretsz valakit, meghalnál érte. Ha tényleg szeretsz valakit, csak érte élsz: pont úgy, hogy azt add neki, és csak azt, amire szüksége van.

 

Egyébként is: csak addig gondolhatsz rá, amég élsz. 


Jó felismerni, hogy a szerelem boldogságát és gyötrelmét senki nem veheti el Tőled. Még az sem, aki visszautasít. Hiszen érzed, tőle függetlenül-ha akarja ha nem. 


Mindig itt leszek, ha keresel, de soha máskor. Mivel a barátod vagyok.


Ez volt a mai termés. Zárógondolatnak valami értelmes: (nem én találtam ki...megnyugtat, igaz?)


Soha ne add fel! Csak ha van rajta elég bélyeg!




A bejegyzés trackback címe:

https://lebegesesmindenmas.blog.hu/api/trackback/id/tr301371603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása