Álmomban hallottam, gondoltam, leírtam.
2009.09.09. 19:10
Ami kell, vedd el, ha nem megy, csak felejtsd el.
Sose félj a mélységbe nézni, mert ott bármit megpillanthatsz. Csak az ürességtől fordítsd el a tekinteted, mielőtt beszippanthatna.
Szeretheted te bármennyire a fényt, az árnyékod az, mi mindig elkísér.
Ha azt hiszed, tényleg szeretsz valakit, meghalnál érte. Ha tényleg szeretsz valakit, csak érte élsz: pont úgy, hogy azt add neki, és csak azt, amire szüksége van.
Egyébként is: csak addig gondolhatsz rá, amég élsz.
Jó felismerni, hogy a szerelem boldogságát és gyötrelmét senki nem veheti el Tőled. Még az sem, aki visszautasít. Hiszen érzed, tőle függetlenül-ha akarja ha nem.
Mindig itt leszek, ha keresel, de soha máskor. Mivel a barátod vagyok.
Ez volt a mai termés. Zárógondolatnak valami értelmes: (nem én találtam ki...megnyugtat, igaz?)
Soha ne add fel! Csak ha van rajta elég bélyeg!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.