Nem biztos, hogy pontosan így hangzik ez az idézet, de aki jobban emlékszik rá fejből nálam, azt tisztelem annyira, hogy elnézem ha lenéz ezért. :) Mindenesetre, egy nem mindennapi élményben lehetett részem tegnap, amikor kómásan kitántorogtam a konyhába, az egészséges életmód jegyében joghurtot enni a vodkára. Fáradtan hazaérkezve nincs is ennél jobb, talán csak az, hogy találtam hozzá némi friss kiflit is. A meglepetés ott ért, a konyhában: anyám (meglehetősen festői kompozícióba rendeződve) kuporgott az asztal mellett a piros kisszéken, kezében nagyjából egy kissebb bogrács méretű, szintén piros lábossal, ami félig tele volt zsírral, és pecsenyedarabokkal. Ha mindez nem lett volna elég éjfélkor: egy evőkanállal kapargatta, és ette le precízen a zsírt a húsról. Azthiszem a párbeszédet szó szerint közlöm le, pont ahogy elhangzott(Ehhez úgysem adhat sem stílus, sem műveltség már többet...ráadásul nekem egyik sincs) :

" Anyu, te tényleg kanállal eszed a zsírt éjfélkor?

-A késről lecsúszott..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.