Ha egy helyzet megváltoztathatatlannak látszik, vagy-ne adj isten-az is, bele kell törődni. Nem kell azt hinni, hogy nem lehet másként: (attól egyébként is csak még jobban vágysz rá...), csak nem szabad tovább alapozni reményekre. Az áhított cél nélkül kell tovább folytatni a mindennapokat. Nehéz. Azt hittem, nem is lehet. Tévedtem. Egy idő után, szinte csak úgy mint ahogy a nap süt ki vihar után, elvonult a reménytelenség. Elvesztettem amit sosem akartam(ha csak ennyi lenne)... De most, nagyjából három hónap múltán megint boldog vagyok. Nincs okom rá, de arra sem, hogy ne legyek. Attól nem javul meg, nem változik semmi...akkor miért ne örülhetnék egy kis napsütésnek nélküle is?

Na mindegy, ezt csak úgy felismertem ma, ahogy éreztem a zápor illatát, ahogy friss szél hozott enyhülést délután... Fáradtan, de éberen nincs is ennél jobb érzés, maga volt a nyugalom. Mindig minden megy tovább.

Amitt talán legnehezebben bírtam, már szinte élvezem. Tudod, igazán rossz belegondolni, hogy minden nap egyforma: felkelni, munka, pihenés, alvás...felkelni, munka...stb. Értelmetlen. Várhatod a nyarat, a hétvégét, úgy is elmúlik. De rájöttem hogy tulajdonképpen ha választhatnék, se csinálnék mást. Mert végül is nem olyan rossz semmi, csak ha úgy is gondolod. Ha hasznosnak érzed, nem az. Ezeken kívül... Ezeken kívül ma nincs semmi egyéb a fejemben.

Talán csak annyi, hogy ma azzal játszottam, hogy visszagondoltam minden jóra, amit nélkülöznöm kell a jövőben, és tényleg jó érzés volt, ahogy áthullámzottak az erős, de vegyes érzelmek rajtam. Kezdem érteni miért is szeretnek szenvedni oly sokan ahelyett hogy megoldanák a problémáikat: mert jó. Bár önzőség azokkal szemben akik segíteni akarnak....ja, és ma láttam egy kisgyereket. Fura az érdeklődés: amikor pont olyan voltam mint ő, matricák, és egyéb kisgyerekek látványa volt minden. Most meg semmi. Pedig szerintem jó lenne...Pár dragonball résszel elfeledném minden bajom. Milyen egyszerű is nekik...De ki cserélné le a világról alkotott, változatos, bonyolult, tökéletlen és mérgező képét a tökéletességért és a tudatlanságért? Tudatlanul végül is csak boldog lennél, nem tudnád hogy tudatlan vagy...(A tökéletes élet receptje...vagy csak a boldogé? Mi különbség?) Nehéz választás, de ez az eset sok mindenre kivetíthető. Most semmire se fogom, mert meghalok egy forró kakaóért. Az ország jelen politikai és gazdasági helyzetében nincs más, ami megnyugtathatna.

Búcsúzóul: (nekem segített egy problémámban, és ma láttam is a hatását: szemtől szemben állt velem eme mondás, és szinte köpte rám a szavakat: "Ugyehogy ugye, megmondtam!")

"Ha nem tudod jól csinálni, próbáld meg élvezni hogy tosszul csinálod!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.